Egy ANYA naplója

—- vigyázat, felkavaró, mélyről meginduló bejegyzés következik! —- Szenzoros feldolgozási zavar egy anya lelkén át megszűrve —– 

Kedves Naplóm!

 

A mai nap is egy szar volt, egy utolsó, bűzös, híg fos, a pöcegödör legalja, ahonnan alkalmanként kinézel, hogy pillanatokra elmerülj a normális világban. Hogy azt érezd, hogy élsz, úgy igazán.

Hogy az előző fél óra, a meltdown, az üvöltés, a csúnya beszéd, csapkodás, az ordibálás és dobálás csak egy rossz álom. Nem velem történik. Nem az én mindennapjaim, nem az én valóságom.

Néha elképzelem, hogy hogyan alakult volna az életem, ha mindkét gyerekem neurotipikusnak születik?!

Milyen lenne az a szirupos, cukormázas, rózsaszín anyaság, amiről anyám, Ördög Nóra meg a Kismama magazin beszél?!

Eszembe jut, hogy esténként, altatás után, nem a szenzoros –, ADHD-s, autista Facebook csoportokat túrom, hanem az anyukás adok-veszek csoportban Next őzikés ruhákat vadászok a karácsonyi fotózásra. De évek óta nem járunk ilyen helyekre. Na jó, tavaly azért készült rólunk egy karácsonyi kép, a Mikulás ünnepségen, a férjem munkahelyén, nem sokkal azelőtt, hogy egy kiborulás közepén a garázson keresztül távoznunk kellett a buliról, mert az előre egyeztetett mindenmentes Mikulás csomagba mégsem mentes dolgok kerültek, így nem kaphatott belőle.

Aztán arra is gondoltam, milyen lenne fejlesztés helyett balettre járni vagy akrobatikus rockira és hogy szeretnék én is népszerű anyuka lenni, akivel mások kedélyesen elbeszélgetnek az iskola előtt, míg a gyerekekre várunk, de legalábbis nem fordítanának hátat, ha megjelenek.

Sokszor gondolok rá, hogy min múlott?!

Genetikán, a terhesen kapott H1N1 oltáson, a koraszülésen, oxigénhiányon vagy ezeken mind együtt? Esetleg a Sorson, Karmán, Istenen, valami felső hatalmon?

Persze a mindennapokban ezek ritkán jutnak eszembe. Sokszor csak teszem a dolgom, mint egy robot, főzöm a mentes menüt, adagolom a vitaminokat, megyünk a fejlesztésekre, századszor is kedvesen megkérem, ne bántsa a húgát, ha az sikít, ne kenje össze vizes gyurmával a frissen mosott tükröt vagy legalább a vacsoraasztalhoz vegyen fel minimális ruhát az Éva kosztüm helyett.

És ma mi volt a baj? Fáradt volt? Éhes? Front van, esetleg telihold? Kimerítette a matek? Zavarta a húga? Nem jutottunk le a levegőre? Esetleg ezek mind vagy bármilyen kombinációja?

Sokszor egy rohadt nyuszikának érzem magam, akivel sapkában és anélkül is csak a baj van. Közben meg tudom, hogy a legnagyobb baja neki van a világgal, önmagával, a dühének a kontrollálásával, az őt cserbenhagyó érzékelésekkel, amitől a világ instabil lesz és kiszámíthatatlan és most ki kell engednem a gőzt, mert én vagyok életének legbiztosabb pontja meltdownon innen és túl.

 

—– ezeket az érzéseket egy olyan anya tolla formálta szavakká, mondatokká, aki évek óta érteni próbálja a gyermekét. Az írásait név nélkül, legmélyebb tisztelettel, lecsupaszított őszinteségében jelenítjük meg az ő engedélyével. ——

www.facebook.com/szenzoroskert oldalon tudtok követni bennünket

A szenzoros gyerekek szülei FB csoportban pedig kapcsolódhattok a közösségünkkel, anya és apa sorstársakkal, szakemberekkel és pedagógusokkal.

 

Szeretnél többet olvasni a szenzoros feldolgozási zavarról? Az oldalunkon sok bejegyzést találsz a témában az elinduláshoz!