Mátészalkán jártam a múlt héten, a Mátészalkai Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény meghívására. Az Autizmus Hete programjaihoz kapcsolódva valósult meg ez az alkalom, amelynek szervezői olyan teret hoztak létre, ahol valódi figyelem, nyitottság és párbeszéd tudott megszületni.
Ez az intézmény nemcsak egy iskola, hanem egy olyan közösségi tér, amelynek a hatása jóval túlmutat a saját falain. Aktívan formálja a térség szemléletét, és érzékenyít a neurodiverzitás iránt.
A nap során lehetőségem volt egy pódiumbeszélgetésen részt venni, ahol Erdei Zsolttal és Balogh-Agárdi Zsókával beszélgettünk. Köszönöm az értékes gondolataitokat, jó volt együtt gondolkodni egy olyan témáról, ami mindannyiunkat érint.
Ami ott történik, nagyon mélyen rezonál azzal, amit mi is képviselünk a Kék Erdőben. Az a gondolat, hogy mindannyian különbözünk, és ez a különbözőség nem probléma, hanem érték. Olyan érték, amely akkor válik igazán láthatóvá, amikor képesek vagyunk egymás felé fordulni ítélkezés nélkül, kíváncsisággal és tisztelettel.
A nap számomra személyesen is erős élmény volt.
Én ugyanannyira kétségbe vagyok esve, mint bármelyik másik szülő, aki neurodivergens gyermeket nevel, vagy maga is neurodivergens. Egyszerűen csak talán annyival vagyok előrébb, hogy vannak olyan napok, amikor nem vagyok annyira kétségbeesve, és ilyenkor ki tudom nyújtani a kezemet, és tudok segíteni másokon. De összességében együtt vagyunk ebben az egészben, közösen vagyunk benne. És nem, ez nem az én problémám. Ez nem az én kihívásom, és nem az én felelősségem.
Ez közös ügy. Közös felelősség. Közös feladat.
És talán az egyik legfontosabb felismerés, hogy senkinek nem kell egyedül megküzdenie ezzel. Ott vannak a szakemberek, akik képesek ítélkezésmentesen jelen lenni. Ott vannak a szülők, akik már megtettek egy utat, és abból erőt, tapasztalatot tudnak adni másoknak. És ott vannak azok a mindennapi, apró stratégiák és megoldások, amelyek nem látványosak, mégis működnek.
Ezekből épül fel az a tudás, ami valódi segítséget jelent.
És ebből épülhet fel az a jövő is, amelyben a gyerekeink már egy erősebb, elfogadóbb társadalomban élnek. A mátészalkai intézmény ebben kulcsszerepet játszik. Az a szemlélet, amit képviselnek, és az a munka, amit végeznek, példaértékű. Nemcsak helyben, hanem jóval szélesebb körben is.
Ezért is fontos számunkra, hogy ezek a kapcsolódások élőek maradjanak, és hogy ezek a kezdeményezések minél több helyre eljussanak.
Mert amikor valóban elkezdünk egymás felé fordulni, ott kezdődik el a változás.
Mariann