Online tréningjeink elérhetőek bárki számára, és az élő/személyes képzéseink is egyre népszerűbbek.
Értékes tudást halmoztunk fel a közösségünkben az elmúlt években, és egyre több tapasztalattal rendelkezünk. Minden nap tanulunk, így minden képzésünk egyre többet ad.
Jelenleg a neurodiverzitás, inklúzió, szenzoros feldolgozás és ehhez kapcsolódó tréningekkel várunk benneteket. A neurotudományok témakörében gyűjtük a tapasztalatokat, tanulmányokat. A szakma még keveset foglalkozik ezzel.
Vállalatoknál a különböző kommunikációs területek és a szervezeti kultúra fejlesztése az erősségünk.
Óvodáknak, iskoláknak pedig a szenzoros feldolgozási zavarral kapcsolatosan és a szenzoroskert módszertanról tartunk érzékenyítő előadásokat, workshopokat.
A mi provokatív gondolatmenetünk:
Ma Magyarországon az autista gyerekek kezelése hamar megszűnik, nincs nyomonkövetés, hogy mi lesz a sorsuk 18 éves koruk után. A hír nem új: az autista gyerekekből autista felnőttek lesznek. Valahogyan integrálódnak a társadalomba. És itt van nekünk, a társadalomnak óriási feladatunk: ennek a beilleszkedésnek meg kell történnie észrevétlenül úgy, hogy mindenki értékes tagja maradjon a közösségnek.
Csak az autistákat említettem fentebb. De mi van az ADHD-s gyerekekkel? Őket a gyógyszer felneveli, rendszerbe szervezi? Vagy egyszerűen szétszórt pillangók lesznek, akik örökké bolyonganak?
A szívügyünk pedig: a szenzoros gyerek? Velük mi lesz? Ha elég sokáig eröltetjük rájuk a saját igazunkat, akkor majd nem fog fájni a zoknivarrás? Akkor majd elviselhetővé válik a vizes ujjú pulcsi vagy a farmernadrág? Akkor már nem lesz gond a zaj és a káosz? Vagy csak elkönyveljük, hogy nem egy atléta típus, inkább afféle elefánt a porcelánboltban fajta? És kész? Mert ilyen egyszerű?
És annak a gyereknek az álmaival mi lesz? Mi van, ha ő nem oda akar sodródni, ahova csak éppen sikerül becsusszannia? Mi van akkor, ha csak mi hitetjük el vele, hogy nem értékes ő annyira, mint hiszi? Mi lenne, ha kaphatna egy esélyt akár felnőttként is?
Na, ez az esély a neurodiverzitás.
Ez nem más, mint hogy elismerem: nem vagyunk egyformák. És ez nem jellem kérdése. Nem úgy értem, hogy vagyok én a magam tökéletes erkölcsével és neveltségével, a másik pedig “ejj de hát vannak ilyen emberek is”… Nem. Ő ugyanúgy létezik a maga tökéletességével. Ha mi engedjük, hogy önmagát felfedezze, megismerje, az érzelmeit kezelhesse, megélje a kapcsolatot önmagával, a saját lelkével szégyen nélkül találkozhasson, akkor esélyt adunk neki egy sikeres és teljes értékű életre.
Gondolj a gyerekedre, és tedd a szívedre a kezed: Volt már elkeseredett és csalódott? Követett már el életében hibát? Volt már, hogy totyogóként elesett? Előfordult, hogy elfáradva sírt? El tudtad fogadni az érzéseit, őt magát a saját tanulási útján? Ez az elfogadás, amit minden ember megérdemel. Te saját magad is.
Ezt tanítjuk.
Információért kapcsolat: hello@kekerdo.hu