CSALÁD SZEREPE KOMMUNIKÁCIÓ Tanulókör

Miért aggasztó, ha a gyerek jól kompenzál?

Ez most talán szélsőségesen hangzik. De azért gondold át! Talán igazam van.paint-2985569_1920

Vannak gyermekek, akik szenzorosságuk vagy autizmusuk (ADHD, bármi nehézségük) ellenére is remekül veszik az akadályokat. Ügyesen figyelik, mit csinál a társuk az oviban, iskolában, munkahelyen. Majd lemásolják őket. Eltűrik a zajokat, hozzászoknak a sok emberhez, még a változásokat is tolerálni tudják. Egy pontig, majd otthon (vagy ott, ahol szabad – reméljük, van ilyen hely) robbannak, elviselhetetlenek, tombolnak, “rosszalkodnak”, dühöngenek. Ez minden gyermek és ember életében előjöhet. Ez azt jelenti, hogy alkalmazkodik. A feszültség mértéke attól függ, mennyire nehéz ezt a maszkot viselni.

Mi, szülők sokszor örülünk, hogy milyen ügyes a gyerek, teljesen integrálható. Jó neki a suli, nincs bent vele baj, egészen tuti az egész.

De vajon mit él át a gyermek? (Vagy adott esetben a felnőtt szenzoros, aki szerepekbe van kényszerítve?)

Azon kívül, hogy egész nap azzal van elfoglalva, hogy megfeszüljön az alkalmazkodásban, nem történik szinte semmi úgy, ahogyan ő szeretné, egyedül vívja  a csatáit, mert elmondani se tudja, mi zajlik benne. Fogalma sincs, nem is érti. Talán hazudni is fog, hogy valami kézzel foghatót tegyen a rossz érzések mögé. Majd problémákat generál. Viselkedése zavarttá válhat. Eljuthat az önbántalmazásig is. Mert a fizikai fájdalommal törődnek a felnőttek.

Mindeközben fejlődik az idegrendszere, fejlődne a személyisége, tanulni is szeretne, vagy legalábbis szeretett volna, sőt kiskamaszként már akár 8 éves kortól tombolni kezdhetnek a hormonok!

Ezzel azonban nincs ereje megküzdeni. Mert fontos a maszkot fenntartani.

Nem tud azzal foglalkozni, hogy megismerje önmagát, mert egész nap valaki más szerepét kell játszani. A megfelelési kényszer egyre erősebb. És ez az egész folyamat szépen csendben zajlik, a felnőttek pedig mosolyogva néznek össze: “milyen ügyes ez a gyerek”.

NEM.

Nem ügyes.

Ez a gyerek szenved. És felnőttként fog kemény csatákat vívni azért, hogy megismerhesse önmagát, hogy a megfelelési kényszerből kitörve ne a főnökének, az apjának akarjon teljesíteni, hanem önmagáért tegyen valamit. De mit is? Azt még ki kell találni, hiszen eddig csak másoknak mutogatott maszkot cipelt, fogalma nincs, hogy ő maga milyen ember, ő maga mire vágyik.

Biztosan van olyan gyermek, aki szenzorosként is jól integrálható, és ha önmagát adja is teljesen elfogadják. De ez az igazi ritkaság. Egy magasan funkcionáló autista gyermek, ha önmagát adja, egészen biztosan nagyon megterhelő egy pedagógusnak, mert sokszor impulzív, aktív, irányító, érzékeny, önfejű. Mindenképp kell egy maszk neki, ha azt akarja, hogy elfogadják.

Sajnos az egyenlet pedig egyszerű: minél értelmesebb egy gyerek, annál hamarabb felismeri, hogy milyen eszközökkel tudja a környezetéből a számára megfelelő reakciót kinyerni. Ha lázadó típus, nem szabálykövető, akkor bizony rendbontó lesz. Ez teljesen egyszerű. És pusztán az elfogadás megváltoztat mindent.

Teremthetünk a gyerekeinknek olyan környezetet, olyan világot, ami elfogadja őket. Nem kell, nem szabad megtörnünk őket! Segítenünk kell, hogy ne játszmákkal, maszkok gyártásával töltsék el a gyermekkorukat, hanem megtalálhassák önmagukat, azt a belső lényt, akit lehet szeretni. Ez a mi feladatunk. Nem a faragás.

Érdekel, hogy mi hogyan valósítjuk meg az ideális környezetet a debreceni tanulókörünkben? Csatlakozz a Kék Erdő Tanulókör FACEBOOK csoportunkhoz vagy látogass el az oldalunkra!

Hornyák Mariann

Kék Erdő Alapítvány

 Ha szeretnél velünk beszélgetni szenzorosságról, csatlakozz hozzánk a Facebookon! —- > SZENZOROS GYEREKEK SZÜLEINEK CSOPORTJA

Ha a magántanulásról, a Debreceni Kék Erdő Tanulókör érdekel, akkor pedig ITT találsz meg bennünket a KÉK ERDŐ TANULÓKÖR Facebook csoportjában.

 

Ez is érdekes lehet...