CSALÁD SZEREPE

Néha beragadnak a szavak, a mondatok

Néha úgy érzed, hogy előzmény nélkül mond vagy tesz olyanokat a gyermek, aminek semmi értelme.
Előfordult már veled valaha, hogy egy beszélgetés közben ugrottál két lépcsőfokot a gondolatmenetedben, és a beszélgetőtársad elvesztette a fonalat, esetleg meg is kérdezte, hogy “ez most neked hogy jött ki?”
Ugyanez történik a gyermek fejében is. Azt vettem észre, hogy a gyerekek valahogy külön pályákon képesek működni egyszerre.
Például:
A gyerek a szoba másik végében elmélyülten játszik, akár szerepjátékozik, párbeszédek zajlanak le a helikopter és a medve között, üldözi a rendőrség a bűnöző kék legó kockát, azt gondolnánk, hogy teljesen elmerült a játékban. Apa és anya végre válthat pár felnőtt szót egymás között, majd a munkahelyi témák közepette apa száján kicsúszik egy ‘asszameg. Erre a teljesen elmerült gyerkőc már ugrik, és rászól apára: “ilyen csúnyát nem szabad mondani”.
Volt már ilyen nálatok? Nekem sokan mesélik ezt.
Nálunk az a jellemzőbb, hogy amint egy idegen nevet hall meg, azonnal felpattan, “az ki?, ide jön?”
Mert a gyerek figyel. Gondolkodik. Ha éppen nem három dolog stimulálja egyszerre, akkor előfordul, hogy emlékek árasztják el. Néha rossz emlékek. Csak sétáltok az úton, majd egyszer csak kibújik az undok kisördög a gyerkőcből, és elkezd kioktatni vagy utálatosan ellenkezni valamiért, amit amúgy eredetileg ő szeretett volna. Mi történt?
Ilenkor fordulhat elő az, hogy “beragadnak mondatok, szavak” azokból a párbeszédekből, amelyek csak fejben pörögtek le, azokból az emlékekből, amelyek hirtelen rátörtek a kicsire, mert meglátott valamit, ami számára egy kapcsolódási pont.
Sajnos sokszor a rossz élmények árasztanak el, így a reakció is heves lehet, negatív. Ellenkezésbe fordul egy teljesen ártatlan helyzet.
Mit lehet tenni ilyen helyzetekben?
Először is fontos, hogy ezek nem minden előzmény nélküli események, ezek reakciók!
Reakciók, válaszok valamire, ami csak az ő fejében van, nem láthatjuk. De attól, hogy láthatatlan a mi szemünknek, a viselkedése elárulja, hogy valami történt, valamilyen érzelmet él át újra a gyermek.
Ha megértjük azt, hogy a gyerek viselkedése minden alkalommal egy reakció egy ingerre, egy érzésre, egy behatásra, akkor látni fogjuk, hogy amikor egy gyerek “rossz”, rosszaságot csinál, csúnyán beszél, mérges lesz, sír, akkor valami negatív dolog történik vele, azért rosszalkodik, mert rosszul érzi magát.
Ebből úgy tudjuk kihozni, ha segítünk neki jobban érezni magát.
Amikor a gyerek boldog, örömködni kezd, az sem előzmény nélküli. Azért boldog a gyerek, mert valami jó dolog történt vele. Csak persze a jó dolgokat könnyebb megosztani. Hamarabb megtanuljuk elfojtani a rosszakat.
Segítsünk a gyerkőcnek jobban érezni magát, újra biztonságban.
Vannak kulcsmondatok, amik sokat segíthetnek ezekben a hirtelen jött, “előzmény nélküli” kitörésekben:
– Itt vagyok, vigyázok rád.
– Segíteni akarok.
– Érzem, hogy valami nincs rendben, megvédelek.
– Látom, hogy kezdesz feszült/türelmetlen/fáradt/rossz kedvű… lenni.
Szabad sírni! <3
Szeretettel ölellek: Mariann
magyar web

Ez is érdekes lehet...