CSALÁD SZEREPE KOMMUNIKÁCIÓ SZENZOROS BLOG

Hétköznapok hősei: az anyukák

homerseklet

Szenzoros feldolgozási zavarral él a gyermekem, ez sok erőt ad nekem abban, hogy a debreceni Kék Erdő Alapítvány mindennapjain keresztül segítsem a minket körülvevő családokat.

Még csak hat éve vagyok édesanya. Az első három évben egy, majd két gyerekkel, most pedig már 8 gyerekkel töltöm a napjaimat. (a tanulókör miatt!, nem lettem nyúl)

Soha nem gondoltam volna, hogy egy édesanya ennyire sok apró baromsággal kell megküzdjön a mindennapokban. Azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy ez a sok baromság valójában nem is az. Hanem a gyermekeim idegrendszerének a fejlettségével egyenes arányosságban jelenlévő természetes vagy enyhén természetellenes jelenségek. A lényeg, hogy egy édesanya eszméletlenül sok kreativitást kell kipréseljen magából, ha balhék nélkül akarja végigélni a napokat.

Gondoltam összeszedek nektek néhány apró szabályt, útmutatást, amiket én saját magamnak bevezettem, hogy megkönnyítsem az életemet.

Erősen megfontolom, hogy mi éri meg a fáradtságot. Vannak dolgok, amikért nem éri meg szájtépni vagy akár csatázni.

Következetesen hozok szabályokat: ha ma lehet, akkor holnap is, vagy legalábbis valami egyedi csillagálláshoz kell kötni. Csakúgy neki szabad másiknak nem, most igen, holnap nem… ez nem működik. Ha ma tilos, akkor holnap is az. Pl. ha egy játékon összevesznek, nem tudják megosztani, cserélni, békénhagyni vele a másikat, és mindkettő teljesen egyidőben tart igényt ugyanarra, akkor az hozzám kerül addig, amíg el nem dől, hogy kinek fontosabb. Nincs balhé. Van, hogy már hozza az egyik, hogy tegyem fel a polcra, mert nem tudnak megegyezni.

A lényeg, hogy megválasztom a csatáimat bölcsen. Mert az én készleteim is korlátozottak. Ha türelmes és gondoskodó anyuka akarok maradni ( igyekszek), akkor nagyon kell az a bizonyos “ez már rólam lepereg” attitűd. Például, amikor a gyerekeimet elő kell mossam ahhoz, hogy le tudjam őket fürdetni, mindig hálát adok az égnek, hogy hajlandóak a szabadban játszani. Van lehetőségük összekoszolni magukat, és végre össze is koszolja magát az én szenzorosom. Persze egy hét alatt több koszt szed össze, mint egy átlag gyerek egész életében, de nem bánom.

Az én elméletem lényege a minimalizmus és az igény szerinti nevelés. Egyik kedvenc mondásom: “Attól, hogy kaptál egy kaktuszt, még nem muszáj ráülnöd.” Tehát ne csináljak problémát abból, ami alapvetően nem probléma.

Nehézségek, amik nálunk adódtak (persze csak néhány szösszenet), és megoldások, amelyek nálunk beválltak:

Öltözködés

  • a gyerek nehezen vált ruhákat az évszakok között. A bélelt téli cipőjét már júliusban el tudtuk idén pakolni, ez óriási javulás.
  • hosszú ujjú póló vagy pulcsi – sajnos esélytelen. Akármilyen a mintája, anyaga, nem számít. Szóval a gyerek télen két rövidujjú pólót hord. Vagy hármat. A kabát alatt.

Hogyan értem el, hogy már ennyi ruha van rajta, és az időjárás változással a ruhatárunk is változik?

Ezzel a kis projekttel, amit kb 2,5 éves korában kezdtünk el. Kihelyeztünk egy hőmérőt az ablakon kívülre, a hűtőre pedig egy rajzolt hőmérőt, amelyhez hozzá voltak rendelve a megfelelő ruhák. A ruhákat kinyomtattam, kivagdostam, a hőmérőhöz együtt illesztettük oda. Reggel megnézi, hány fok van kint, leellenőrizzük az időjárás jelentést, majd megnézzük, hogy ezekhez a hőfokokhoz milyen ruha illik. Nincs hatalmi harc, mert az én akaratom nincs benne a folyamatban. Még így sem biztos, hogy működik minden, de a lelkemnek sokkal jobb, az biztos. Itt a link az eredeti cikkemhez a raisinghumans oldalamon:

ENOUGH!

what-to-wear-in-weather

Étkezés

  • ez az a témakör, amit nagyon elengedtem. 6 féle ételt evett, azokat se keverve. Most már közel 2 év bélflóra gyógyító, tisztító étrend után, több, mint 30 féle ételt eszik, már nem is számolom.
  • a zöld színű levest (brokkoli -spenótos krémleves) engedem, hogy burgonyaszirommal kanalazzák ki kanál helyett.
  • a gyümölcsöket, amikhez nem érne hozzá alapvetően, egy műanyag csontváz letört karjával ehette meg. (kérjétek számon, van fotóm, megkeresem majd!)
  • az étel hőmérsékletére nagyon figyelek.
  • nálunk a süti nem tiltott vagy korlátozott. Mivel banán, almapüré, spenót és egyéb okosságokból készül ráadásul finomított kristálycukor, finomított lisztek vagy ízfokozók, tartósítószerek nélkül, simán adom akár reggelire is.
  • csak víz vagy néha tiszta gyümölcslé – nem támogatom, hogy a gyerek rászokjon a löttyökre, így nincs belőle gond, veszekedés, nem harcolunk a fogorvos miatt, stb.

Egyéb területek

  • A gyerekem a barlanglakó ősemberek nemes génállományával született. Bár behúzza néha maga után az ajtót, (ritka) a kilincset még nem tanulta meg használni. Rugós szunyoghálós ajtót szerelek fel. Egyszerűen nem tud a haja alá menni az infó, főleg nem akkor, ha gondolkodik valamin, vagy akkor, amikor épp nem gondolkodik csak bambul.
  • Zajtűrése elég alacsony, de zajolni imád. Gyakorlatilag folyton kiabál. Ezért egy 0-5 skálán gyakoroljuk a hangadást, hogy megtaláljuk és értelmezni tudjuk, hogy mi a néma – 0, a suttogás – 1, a halk beszéd – 2, a normál beszéd – 3, a hangos beszéd – 4 (ez már csak ritkán bent, inkább kint) és a kiabálás – 5 (ezt csak az udvaron, kertben, szabadban). Mivel egész nap szenzoros gyerekekkel vagyok, ez mindenkinek áldott tudás.
  • Nem bírok olyan stresszes hatalmi játszmákat végigvinni, mint például a büntetés vagy a jutalmazás. Egyszerűen hiszek abban, hogy a gyerek természetesen viselkedik; ha “rosszalkodik”, akkor rosszul érzi magát, ha “jól viselkedik”, akkor meg jól érzi magát. Ha szeretném őt egyensúlyban tartani, akkor segítek neki, hogy jól érezze magát. Ehhez ismernem kell az ő szeretetnyelvét, hogy mitől boldog. És azon a nyelven szólok hozzá. A szeretet, az odafigyelés, a gondoskodás, a közösen eltöltött minőségi idő egészen biztosan elegendőek ahhoz, hogy egy gyermek boldog legyen tárgyak, jutalmak, fenyegetések, büntetések nélkül is. Ezáltal a gyermek belső önértékelési rendszere is fejlődik,  nem egy tőle távol álló, mások által rajzolt képhez kell igazodnia, hanem önmagát fedezheti fel. Ez a teljesen letisztult elv számomra nagyon megkönnyíti az életet. A suliban is működik. Nincs semmilyen értékelés. Nincs jutalmazás, nincs büntetés. Csak simán célok vannak, megvalósítások, elégedett arcok, az odavezető úton pedig sok tanulás.

Van még kérdésed? Most ennyi ötletem volt hirtelen, de mindenképpen írj, ha szeretnél még tippeket! Csatlakozhatsz hozzánk a szenzoros csoportban is, vagy a tanulókörben, ha oktatási tippekre is vágysz.

Kövess minket Facebookon bátran, mert ott is sok szenzoros tippet osztunk meg. 🙂

Kék Erdő Alapítvány – Szenzoros Kert

Üdv,

Mariann

Ez is érdekes lehet...