2019 nyarán aggódtunk (van aki már korábban is), hogy az új törvény módosítások hogyan fogják befolyásolni az oktatást, a gyerekeink életét. Elindult egy egészen bizonytalan időszak, amikor senki sem tudta mi vár még ránk (most sem tudjuk).
2019 telén az alapítvány életében is komoly válság alakult ki, amiből éppen csak kezdtünk felocsúdni, amikor jött a következő arcon csapás a magán tanulói státuszok, egyéni munkarendek, egyéni tanrendek és kötelező beiskolázási Mi lesz velünk? kérdésekkel. Még magunk sem tudtuk, hogy mi lesz a folytatás. A tanulócsoportok még próbálnak kitartani a tanév végééig, de éppen csak fél lábon egyensúlyozva.
2020. március. Magyarország eljutott a digitális kor küszöbére végre (irónia). Kialakult a bizonytalan helyzet lét bizonytalansága is. Egy olyan folyamat indult el ami egyszerre félelmetes és csodálatos.
Félelmetes, hogy a modern embert is utol érheti esendősége és ezzel bizony szembesülni kell. Mindenkinek az élete átrendeződik a következő hetekben és hónapokban és az unokáinknak majd mesélhetjük, hogy igen, a nagy világjárványok idején ezt és ezt csináltuk… A nagymamám nehezen érti a helyzetet, hogy minek ez a nagy szigorúság, amikor világháború és bombázások voltak, akkor is jártak iskolába. Nos, igen ez már újfajta hadviselés, ami szabad szemmel nem látható és az egyéneknek kell leküzdeniük, azt ami a világban kering. De vissza az eredeti gondolatmenethez…
Most hirtelen mindenki magán tanuló lett, eljött a homeschooling ideje. Ha eddig nem, most megtanuljuk mi az a tervezés, mi az a time menedzsment, most megtanuljuk, hogyan ne menjünk egymás agyára és hatékonyak legyünk. A cégek most rájönnek, hogy a 8 órás munkaidő vajon hatékony-e, ha ugyan azt a munkát otthonról 3-4 óra alatt, online is elvégezhetjük (csak egy éles példa, nyilván nem minden ágazatra igaz ez).
Felfedezhetjük újra azokat a képességeket amiket nagyszüleink még a mindennapokban alkalmaztak, mint a kenyér sütés, az ültetés, a kevés alapanyagból kreatív ételek főzése. És ezzel élesen szemben, megtanulhatjuk a digitális világot is a hasznunkra fordítani. A benne található mérhetetlen mennyiségű információból kimazsolázni a számunkra szükséges dolgokat és csak arra koncentrálni ami a legfontosabb. És akik a legfontosabbak.
Alakítsatok ki új rendszereket. Egy olyat, amiben mindenki megtalálja a helyét és nem egy egész napos feszültség bomba van a levegőben. Adjatok időt erre magatoknak. Ne akarjatok mindenhol helyt állni, mert belefeszültök. Ha nektek az válik be, hogy napi fél órát takarítotok egy-egy helyiségben majd tízóraiztok, tanultok, dolgoztok, mozogtok kicsit, ebédeltek, ebéd után bambiztok (dolgoztok), aztán megint tanultok egy kicsit, akkor így csináljátok. Ha tömbösítitek és projektekben gondolkodtok, akkor csináljátok úgy. Próbáljatok erre a helyzetre lehetőségként és nem nyűgként tekinteni. Számolni és környezetismeretet a konyhai tevékenységek között is lehet tanulni és nem csak egy applikációban kiválasztani a helyes választ. Most igazán megvalósulhat az igény szerinti oktatás, teljesen személyre szabottan. Ez nem kis feladat. Tudjuk. Sőt, igazi kihívás. De itt vagyunk és amennyire csak tudunk a segítségetekre leszünk.
A rengeteg információ ellenére egy nagy bizonytalanság korát éljük most át. A Kék Erdő Alapítvány viszont dolgozik tovább. Újabb és újabb terveink vannak, hogy hogyan tudunk nektek továbbra is segítséget nyújtani. Ha kell minden nap újra tervezünk, ha kell újra és újra átrendezzük a rendszereinket (#alapítványiélet).
Veletek vagyunk! Nem engedjük el a kezeteket! <3
Szeretettel:
Kék Erdő csapat