Etess meg! SZENZOROS BLOG

Táplálkozás és magatartászavar

Vendégposzt

Írta: Wágner István

Két (vagy több) tényező kapcsolatának vizsgálatához elengedhetetlen először annak meghatározása, mit is értünk maguk alatt a fogalmak alatt. Ha a magatartászavart vesszük, akkor általában a pszichológiai meghatározást értjük alatta. Akárhogy is, egy szubjektív megfogalmazást kapunk, mely a normától való olyan fokú eltérést fogalmaz meg, amely áthágja a szociális szokásokat, elvárásokat. Abból is látszik szubjektivitása, hogy a „normális” viselkedés az idők folyamán változik, az éppen aktuális szokásoknak megfelelően. Például, néhány ezer vagy akár csak néhány száz éve, ha valaki isteni jelenésre hivatkozott, az teljesen elfogadott dolog volt (elég csak Mózesre vagy Jeanne d’Arcra gondolnunk). Ma már ugyanennek a kitartó hangoztatásáért pszichiátriai ellátás jár. Tehát ami ma magatartászavar, az a múltban vagy a jövőben lehet, hogy normális viselkedés, és fordítva.

A táplálkozás fogalma elsőre nagyon egyszerűnek tűnik: amit megeszünk vagy megiszunk, s ami felépíti testünket. Ha azonban jobban belegondolunk, a fizikai testünk mellett tápláljuk lelkünket és szellemünket is. A buddhizmus több ezer éve használja a táplálkozásnak ezt a bővebb meghatározását. Ha szigorúan csak a fizikai test táplálását vesszük, akkor is ott van a sport, a pihenés, a helyes légzés, amelyek hozzájárulnak annak egészségéhez.

Az első dolog tehát, amit megállapíthatunk, hogy nagyon nehéz az életjelenségeket egzakt definíciókba gyömöszölni. Ugyanakkor, ha valakiről megállapítják, hogy „magatartászavaros” és ekképpen bánnak vele, akkor belekényszerítik ebbe a szerepbe, amelyet, ha az illető még nem kiforrott személyiség – például gyermek –, könnyen magára vehet és idővel magáévá tehet.

A távol-keleti kultúrák a viselkedést, a lelki alkatot (ahogy minden egyéb mást is) két ellentétes, egymást kiegészítő minőség, erő eredőjeként értelmezik (Kínában yang és yin, Japánban sanuki és awa). Ha ezek egyensúlyban vannak, az jelenti az egészséget, a hatékonyságot. Ha valamelyik túlsúlyba kerül, akkor az ellentétes minőséggel igyekeznek visszaállítani az egyensúlyt. Leegyszerűsítve ez például azt jelenti, hogy a túlzottan fiús gyermekeket a nőies irányba, míg a nőies gyermekeket a fiús irányba terelik, mert ha túl gyenge az egyik pólus, az veszélyes a társadalomra vagy az egyénre. Empátia nélküli férfi virtus: ennek eredményét látjuk a mai világunkban. Ugyanakkor a túlzottan nőies érzelemvilágú emberek könnyen áldozattá válnak. A nevelésnek tehát óriási szerepe van. Természetesen, vannak olyan fokú magatartási zavarok, amelyek mind az egyén, mind a társadalom számára komoly problémát jelentenek, de fontos, hogy az egyedi eseteket ne általánosítsuk, hiszen nincs két egyforma ember, így nincs két teljesen egyforma megoldás sem.

Ezt azért tartottam fontosnak bevezetőként, mert a különféle magatartászavarok és idegi-fejlődési rendellenességek, látszólag járványszerű terjedése egyre több családra ró hatalmas terhet, ugyanakkor látjuk azt is, hogy maga a mai „norma”, társadalmunk mai képe is távol áll az ideálistól.

Térjünk rá a táplálkozásra. A táplálkozási és diétás tanácsok útvesztőjében rendkívül nehéz eligazodni. Ha megvizsgáljuk, melyek a közös pontok, illetve az epidemiológiai vizsgálatok és saját magunk személyes tapasztalatait is figyelembe vesszük, néhány biztos pont azért akad. Számtalanszor bizonyított és ma már köztudott tény, hogy a manapság túlzásba vitt finomított cukor használata rendkívül káros a szervezetünkre, s a legtöbb civilizációs betegségben szerepet játszik. Kisgyermekeknél is jól megfigyelhető, hogyan változik meg a viselkedésük egy jó adag cukor hatására. A legfontosabbnak tartom a finomított cukor kiiktatását vagy legalább minimalizálását az étrendben. Ide tartozik a finomliszt, az abból készült tészták, péksütemények, az üdítőitalok is.

A másik, legtöbb vitát kiváltó termék a tehéntej. A világ eddigi legnagyobb szabású vizsgálata, a Kína-tanulmány (könyvben is megjelent, szerzője T. Colin Campbell) számos kutatásra hivatkozik, melyek megerősítették a tejfogyasztás és a civilizációs betegségek közötti kapcsolatot. Az anyatej és a tehéntej összehasonlítása során azt látjuk, hogy bár mindkettőt tejnek hívjuk, óriási különbségek vannak az összetételük és az emberi szervezetre való hatásuk között. Egyes kutatók szerint az allergia, az autizmus, az autoimmun betegségek egyik kiváltó oka is lehet, ha anyatej helyett a kisgyermek tehéntejet kap. A tejcukrot lebontó laktáz enzim kb. 4-5 éves korunk után drasztikusan lecsökken, így annak lebontását már nem tudja a szervezetünk megfelelően elvégezni. Emiatt nemcsak kisgyermek korban, hanem később sem ajánlják a tejfogyasztást. A feldolgozott, fermentált tejtermékek ebből a szempontból egy fokkal jobbak lehetnek.

tray-2546077_1920

Nem maradhat ki természetesen a glutén sem a vizsgálatunkból. A gluténérzékenység járványszerűen terjed, ugyanakkor rendkívül nehéz az átállás a gluténmentes étkezésre, mert ez élelmiszeripar szinte mindenhol használja, vagy pedig nyomokban tartalmazhatják az élelmiszerek. A glutént tartalmazó gabonák megítélése talán a legellentmondásosabb a táplálkozási rendszerek összehasonlításakor: míg a makrobiotikus vagy a kínai táplálkozás fontos szerepet szán ezek fogyasztásának, addig például a paleolit táplálkozás óva int tőle. A kérdés tehát adódik: kinek higgyünk? Sokszor szubjektív döntés születik: amelyik szimpatikusabb és közelebb áll a jelenlegi táplálkozásunkhoz, amellett foglalunk állást – ez azonban nem magyarázza meg az ellentéteket, s főként nem ad valódi választ az egészséges táplálkozás iránti kérdéseinkre. A gluténérzékenység ma már kiszűrhető. Ha van érzékenység, akkor elhagyandó, ha nincs, akkor pedig fogyasztható, de ne a finomított változatban!

Véleményem szerint az ellentmondásokból kivezető út az lehet, ha más szemszögből is megvizsgáljuk a problémakört. Legelőször is tisztázzuk a tényeket, melyeket biztosan tudunk:

  1. Az ember a természet, az élővilág szerves része. A természetben minden mindennel összefügg, tökéletes rendszert alkot, amelyben nincsen hulladék, felesleges elem. E csodálatos körforgásban a növények, állatok, baktériumok, gombák stb. együttesen és együttműködve léteznek és tevékenykednek. Egymást táplálják, s együtt tartják fenn az ökoszisztémát.
  2. Az ember emésztőrendszere a nagyrészt növényi alapú, vegyes táplálkozáshoz ideális – fogazatunk egynyolcad része csökevényes tépőfog (4 szemfog), a többi a növények aprítására és őrlésére szolgál. Bélrendszere szintén nagyban eltér a ragadozókétól. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a ragadozó állatok, ha találkoznak egy lehetséges prédával, ösztönösen azonnal igyekeznek elkapni és elfogyasztani. Az ember – vegyük példának a leginkább ösztönös kisgyermekkort – ha meglát egy „prédaállatot”, a megfigyelések szerint nem próbálja meg széttépni, s megenni. Ez arra utal, hogy az ember elsősorban nem ragadozó lény.
  3. A természetben élő állatok az élőhelyük adta táplálékokat fogyasztják, annak lehetőségeit maximálisan kihasználva.

Ezek alapján a javasolt táplálkozás:

  1. A teljes értékű táplálékok fogyasztása, s nem az egyes alkotóelemek vagy hatóanyagok kiemelése. Egy tetszőleges növényben több ezer alkotóelem van, melyek szinergiás hatással működnek együtt az életfolyamatokban. Ha valamely hatóanyagot kiemelünk és egyoldalúan alkalmazzuk, az a modern kori táplálkozástudományi kutatások szerint nem hozza ugyanazt a hatást, mint természet adta formájukban. A legjobb az ideális, nem pedig a maximális.
  2. A növények adta egészségügyi előnyök arra biztatnak bennünket, hogy ezeket érdemes relatíve nagyobb mennyiségben fogyasztani, mint ahogyan a mai nyugati táplálkozásban szerepelnek.
  3. Lehetőleg a saját élőhelyünkön, vegyszermentesen megtermelt élelmiszereket válasszuk. Ha nekünk nincs lehetőségünk (kedvünk) ezek termesztésére, akkor a legjobb olyan termelőkkel szövetkezni, akik ezt megteszik. Ez fokozottan érvényes az állati eredetű táplálékokra, mert az ún. haszonállatok többnyire embertelen körülmények között és óriási hormonterhelés alatt élnek.

A táplálékkiegészítők terén is fontos szempont, hogy azok teljes értékűek és minél kevésbé feldolgozottak, átalakítottak legyenek. Bár ez nem helyi termesztés hazánkban, az algakészítmények (spirulina, chlorella alga, leginkább por vagy tabletta formájában) fogyasztása jó választás lehet, mert ezek tartalmaznak minden olyan tápanyagot, amelyre a szervezetünknek szüksége van.

Egy másik szupertáplálék a méhek által gyűjtött virágpor. Ezek nem egyeznek meg a gyakran allergiát okozó virágporfajtákkal, ugyanakkor érdemes a szedésük előtt bőrpróbát végezni, illetve hozzáértőtől tanácsot kérni az adagolásra vonatkozóan. Remek fehérjeforrás, s többek között nagyon jó immunerősítő hatása ismeretes.

Összefoglalásul, véleményem szerint a magatartási zavarokra ajánlott táplálkozás tulajdonképpen nem tér el az egyébként is egészséges táplálkozástól – ami jó az ember szervezetének, az jó az idegrendszerének, kedélyállapotának is. Ami a jelek szerint leginkább káros az idegi folyamatokra, tehát kerülendő: finomított cukor, ízfokozók, előrecsomagolt élelmiszeripari félkész- és késztermékek, vegyi anyagok – tehát minden, amit nem az anyatermészet, hanem a feldolgozóipar tesz bele az ételeinkbe. Az élelmiszereken túl jól megfigyelhető még gyermekeknél a televízió és a számítógép idegrendszert stimuláló hatása, ezt is érdemes tehát kontrollálni.

Akár valamely összetevő (pl. glutén, kazein) kiiktatása, akár táplálkozásunk megváltoztatása mellett döntünk, érdemes azt a család minden tagjának elmagyarázva, céljainkat tisztázva megtennünk, s az egyes változtatásokat legalább egy hónapig tesztelni, hogy a hatást megfigyelhessük. Ha például kizárjuk a tejtermékeket, akkor várjuk ki az egy vagy két hónapot, s ha a hatással nem vagyunk elégedettek, akkor ezután próbálkozhatunk másfajta módosítással is.

A táplálkozás egy óriási terület, így nehéz röviden összefoglalni vagy tanácsot adni, ugyanakkor egy kulcsszó mindenképpen van, amely segít bennünket: „természetes”. Ahogy az életben, úgy az ételben is az egészség, és nem a betegség a természetes állapot.

Wágner István

Természetes gyógymódok tanácsadó

 

Ez is érdekes lehet...