Online tréningjeink elérhetőek bárki számára, de az élő képzéseink korlátozottan fogadnak be résztvevőket. Értékes tudást halmoztunk fel a közösségünkben az elmúlt években, és egyre több tapasztalattal rendelkezünk. Minden nap tanulunk, így minden képzésünk egyre többet ad.
Jelenleg SPD és az ehhez kapcsolódó tréningekkel várunk benneteket, illetve neurodiverzitás témakörében gyűjtük a tapasztalatokat, tanulmányokat. A szakma még nem foglalkozik ezzel. Ma Magyarországon az autista gyerekek kezelése hamar megszűnik, nincs nyomonkövetés, hogy mi lesz a sorsuk 18 éves koruk után. A hír nem új: az autista gyerekekből autista felnőttek lesznek. Valahogyan integrálódnak a társadalomba. És itt van nekünk, a társadalomnak óriási feladatunk: ennek a beilleszkedésnek meg kell történnie észrevétlenül úgy, hogy mindenki értékes tagja maradjon a közösségnek.
Csak az autistákat említettem fentebb. De mi van az ADHD-s gyerekekkel? Őket a gyógyszer felneveli, rendszerbe szervezi? Vagy egyszerűen szétszórt pillangók lesznek, akik örökké bolyonganak?
A szívügyünk pedig: a szenzoros gyerek? Velük mi lesz? Ha elég sokáig eröltetjük rájuk a saját igazunkat, akkor majd nem fog fájni a zoknivarrás? Akkor majd elviselhetővé válik a vizes ujjú pulcsi vagy a farmernadrág? Akkor már nem lesz gond a zaj és a káosz? Vagy csak elkönyveljük, hogy nem egy atléta típus, inkább afféle elefánt a porcelánboltban fajta? És kész? Mert ilyen egyszerű?
És annak a gyereknek az álmaival mi lesz? Mi van, ha ő nem oda akar sodródni, ahova csak éppen sikerül becsusszannia? Mi van akkor, ha csak mi hitetjük el vele, hogy nem értékes ő annyira, mint hiszi? Mi lenne, ha kaphatna egy esélyt akár felnőttként is?
Na ez az esély a neurodiverzitás. Ez nem más, mint hogy elismerem: nem vagyunk egyformák. És ez nem jellem kérdése. Nem úgy értem, hogy vagyok én a magam tökéletes erkölcsével és neveltségével, a másik pedig “ejj de hát vannak ilyen emberek is”… Nem. Ő ugyanúgy létezik a maga tökéletességével. Ha mi engedjük, hogy önmagát felfedezze, megismerje, az érzelmeit kezelhesse, megélje a kapcsolatot önmagával, a saját lelkével szégyen nélkül találkozhasson, akkor esélyt adunk neki egy sikeres és teljes értékű életre.
Gondolj a gyerekedre, és tedd a szívedre a kezed: követett már el életében hibát? Volt már, hogy totyogóként elesett? Előfordult, hogy elfáradva sírt? El tudtad fogadni az érzéseit, őt magát a saját tanulási útján? Ez az elfogadás, amit minden ember megérdemel.
Ezt tanítjuk.