Régebben, évekkel ezelőtt voltak kétségeim, hogy a gyerekem valóban érzékelési rendellenességgel küzd vagy az autizmusa erősebb, esetleg én találom ki az egészet. Egy terapeuta, aki autistákkal foglalkozott azt mondta nekem akkor, hogy töltsem ki a szenzoros teszteket. Mondtam, hogy “jó, oké, de mi van akkor, ha belemagyarázom a választ?”. Erre ő azt válaszolta, hogy ha nálunk nincs jelen a szenzorosság, akkor már a kérdést se fogom érteni.
Most, amikor legépeltem a bejegyzésem címét, ez jutott eszembe pont. Az évszázad legrosszabb főcíme, biztosan nem adna el egy bulvárt. De az, aki tudja, miről beszélek, érteni fogja. Sajnos, én is tudom, mit jelent ez a mondat.
A gyerek telítődik, ingerült lesz, megfeszül és fut. Akár a négysávos úton át. Akár a plázában. Akárhol. Kontroll nélkül.
Próbáltam sok mindent, teszteltem még többet, megfontoltam és elvetettem pár eszközt, hallottam még többről. Megosztok veletek 4 tippet ma.
- a legegyszerűbb: ne menj emberek közé. Ezzel nincs mit kezdeni. Egyszerűen át kell rendezni az életünket. Van olyan nap, amikor nem képes a gyermek arra, hogy befogadja a világot. És ezt szem előtt kell tartani. Persze nem ez a legjobb megoldás, de ez a legbiztonságosabb. Mérlegelni kell, hogyan tud a család a leghatékonyabban működni, mert bizony sokszor nem a megszokott formák válnak be.
- legyen célja: előre egyeztessük le a gyerekkel, hogy mi fog történni, mit várunk el tőle, legyen neki is feladata benne, esetleg egy izgalmas rejtvényt is megfejthetünk a postán sorban állva. Vajon, hogy működik a széf, vajon, hogyan lehet kinyitni? Vajon, hol van a pók, ami hálót font a lámpa és a függöny közé? Lehet olyan feladata is, hogy tolnia/húznia kell egy kis kocsit, amibe pakolunk, esetleg babakocsival közlekedtek, vagy ő maga van kocsiban. A gyerekhámot is érdemes megfontolni azokban az esetekben, amikor már valóban veszélyesen öntörvényű a gyermek.
- játszatok otthon sokat biztonságos terepen: gyakoroljátok az állj! – mehet! vezényszavakat futkározás közben otthon, így talán rögzül egy idő után. Egy másik játék a ragacsos mancs, amikor a gyereknek “ragad” a keze, például a parkolóban az autóhoz kell ragadjon, és játszuk el nagy drámával, hanghatással, hogyan “szakad” le a tenyere az autó kerekéről. Ezt mindig játszuk, váljon rutinná, így egyszerűbb bevetni, ha baj készülődik.
- állandó stressz szint csökkentése sokat segíthet. A hétköznapokban törekedni kell arra, hogy minél több lehetősége legyen a gyereknek levezetni a felgyűlt stresszt. Akár sporttal, közös csikoló versennyel vagy párnacsatákkal készüljünk fel a hétvégére, hogy ne a szombat reggeli ereszd el a hajam rontsa el a pihenésünket.
Ha van még tipped, írd meg! Segítsünk egymásnak 🙂
Hogyan tudunk segíteni? – olvass tovább
TE IS LEHETSZ PATRÓNUS! – NÉZD MEG A RÉSZLETEKET!
Hornyák Mariann
Kék Erdő Alapítvány
kekerdoalapitvany@gmail.com
www.facebook.com/szenzoroskert