Rájöttem, hogy sokan azért tartják olyan nagy dolognak, hogy egy speciális étrendet követünk, mert azt hiszik, hogy órákat állok a konyhában, kotyvasztok. Mindig meg is lepődök, amikor emberek elismerően cümmögnek, hogy hát, bizony, ez azért nem semmi. És én ezt nem értem.
Anyám messzeföldön híres a kötényéről. Mindig tudtuk, hogy ha felvette, akkor ott a konyhában kő kövön nem maradt, tuti, hogy két óra múlva 5 kész fogással jött ki, és épp kisült a pogácsa, majd gyorsan bekente a piskótát. Sokszor ezzel már reggel 9-re el is készült. Hétvégenként. De hétköznap 30 percnél többet biztosan nem volt fakanál a kezében, mégis minden nap főtt étel volt a vacsora. Persze, mi nem diétáztunk, szabadon főzhetett bármit, ami eszébe jutott, mert mi mindig mindent megettünk.
Sok dologra még mi, gyerekek szoktattuk rá a szüleinket. (pl.: spagetti, spenót…)
Ezen gondolkodtam, hogy vajon nekem most ennél sokkal többet kellene a konyhában lennem? Csak azért, mert diétázunk?
Egy sima négy fős család vagyunk. Két kis gyermekkel, az egyik 4,5 éves, a másik 19 hónapos. Szelektív táplálkozás, szenzoros feldolgozási zavar és autizmus befolyásolja nálunk az étkezést, illetve az ételallergiák. A legszűkebb keresztmetszet szerint főzök. Az allergiák: tej (kazein és laktóz), glutén, kukorica, tojás (fehérje és sárgája), rozs, szója. Ezeken kívül mi diétázunk cukorra, kerüljük a pálmazsírt, és most már a bevitt szénhidrátok típusára is figyelünk (lassú felszívódásúak előnyben).
Férjem és a két gyermek viszik itthonról a tízórait, ebédet, uzsonnát, itthon van reggeli és vacsora. Én itthonról vezetem az alapítványt, illetve tanácsadóként dolgozom. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap itthon tudok lenni, hiszen egy szervezet se bontakozott még ki csak úgy sufnituningból.
Viszont azt megtehetem, hogy nem hétvégére időzítem a nagyobb főzéseket, hanem hétköznap jelölök ki ennek napot. Ez gyakorlatilag mindegy is.
A lényeg, hogy minden reggel 7:30-ra legyen kész a napi menü, legyünk túl a reggelin, és indulhat a csipet – csapat a dolgára.
Hogyan is valósul ez mind meg?
A menütervezésről ajánlom figyelmedbe egy korábbi írásomat, amit itt érhetsz el: Mit együnk vacsorára?
Tehát többnyire már este tudom, mit fogok főzni reggel. Ha kell olvasztani, áztatni, pácolni, akkor azt vacsora után gyorsan megcsinálom.
Reggel elkészül a köret, felforr a fagyasztott leves vagy kisül a lazac, illetve azok, amik elkészülnek hamar. Az igaz, hogy egyszerre a 4 égő és a sütő is megy reggelente, de 5 féle ételt, köretet, levesbetétet elkészítek sokkal kevesebb, mint 1 óra alatt.
Hetente egyszer, néha kéthetente készítek: húslevest, pörköltet, paprikás csirkét, zöldségkrém levest, ritkábban húsgombócot, fasírtot vagy töltött káposztát. Ezeket kis tálkákban fagyasztom. Reggelente csak annyit forralok fel, amennyit aznap megeszünk. Illetve elkészítem hozzájuk a levesbetétet és a köretet.
Kenyeret, kiflit, bagettet heti 1x sütök, a fagyasztóból kivéve átvizezem, és hamar átsül ropogósra.
A kenyerek elkészítése is kb 10 -15 percet vesz igénybe, a többi a sütésidő, de nem vagyok köteles a sütő ajtaja előtt ülni és szurkolni a szódának, hogy találkozzon a citromlével, és növekedjen bátran a kenyér. Egyébként 50 perc alatt sülnek meg a zsömlék, kiflik kb. Akár minden reggel készíthetném frissen az elvitelre szánt zsömléket, de napközben nem eszünk szendvicseket, szóval vacsorára bőven ráér.
Mert a vacsora nálunk nem főtt étel. A mindenmentes bundáskenyértől kezdve a palacsintáig mindent eszünk vacsira, de tipikus főtt ételeket ritkán. Persze előfordul, hogy a gyerek pl főtt kölest kér már reggelire, én pedig nem bánom, főzök kölest reggelire. Vagy vacsorázhat cukormentes citrom sorbetet, ha épp azt kívánja. Pontosan azért engedem meg, mert tudom, hogy nem “bűnözünk” vele. Azt sem bánom, ha a csupa csoki muffint kéri reggelire, mert én tudom, hogy azt banánnal édesítettem, spenót és répa is van benne, emellett glutén és tejmentes, egészséges örleményekből sütöttem. Semmivel sem nehezebb ezeket az ételeket elkészíteni, csak a megfelelő alapanyagokat kell beszerezni hozzájuk.
A zöldségekből igyekszek mindig frisset és fiatalt venni, amit keveset kell puculni. Amikor ez nem egyszerű (télen), akkor is próbálom a tanyasi, szomszédnénis a szomszédfaluból forrásokat fellelni.
Ha elkészül a húsleves, a tiszta levének 80%-át fagyasztom, a többit esszük aznap és másnap, de leszűröm az egészet. Ugyanígy mindennel, amikor megfőzöm a töltött káposztát, fejenként 2-3 darab marad aznapra, másnapra, majd megy a többi a fagyóba.
Egy napi menü nálunk így néz ki (több verziót írtam direkt):
Reggeli: bundás kenyér (ezt már nem friss kenyérből készítem, csicseriborsó liszt+víz a bunda), uborka, paradicsom, paprika (az egyik fiam már kóstolgatja ezeket – havi 1 mm-es falatkákkal – , a másik pedig már eszi is!)
Tízórai: valamilyen csipegnivaló és gyümölcspép (a bolti pouchban kapható pépet kereskedelmi mennyiségben vásárolom, napi 4 is elfogyna, ha hagynám) vagy gyümölcs (a banán nagyon jól ment, de szénhidrát tartalma miatt ritkán adom, az alma és a körte azonban szuperül fogy)
Ebéd: Húsleves alaplé, csicseri tésztával (ehhez reggel forralom a levest, bele kb 3 perc megfőzni a tésztát), másodiknak sült hús kölessel, csemegeuborkával vagy töltött káposzta vagy spagetti (magában 😀 ), desszertnek vagy sütök sütit, főzök pudingot vagy megveszem a rizspudingot (drága szerintem, inkább főzök itthon, pár perc elkészíteni).
Uzsonna: diákcsemege, esetleg muffin, házi keksz, gyümölcslé
Vacsora: Francia pirítós vajasan (növényi margarin, más kencét még nem fogadnak el a fiúk), esetleg házi füstölt kolbásszal, párizsi vagy virsli vagy tejbegríz (magtej, rizsdara, agavé, karobpor, kókuszvirág cukor), palacsinta (néha lekvárral).
Sült húsnak legtöbbször pulykaszárnyat veszek vagy csirkét. Ezeket alacsony hőfokon óriási mennyiségben sütöm, de sokszor ezekből készítem el a kétheti húslevest, és akkor másnap reggel csak meggrillezem.
Mivel naponta elég kevés időt vagyunk itthon, a mosogatással én csalok. Ahol előzőleg laktunk, Barrow – upon- Soarban, nem volt mosogatógépem, és napi 1,5 – 2 órát mosogattam ennyi főzés mellett. Ennyivel kevesebbet tudtam a családommal foglalkozni. A mosogatógépet az egész család összefogásával vettük, születésnapomra, és azóta is imádom! 🙂
Régen kézzel mostam, ma már azt is automata mosógéppel vállalom csak.
Fel kell mérnünk, miért mit teszünk meg, mit tudunk vállalni. Nem mindig van pénzünk, helyünk, lehetőségünk, de át kell gondolnunk, hogyan tudjuk mégis elérni a céljainkat, akár az egész életünk felforgatásával, akár a hozzáállásunk változtatásával. Az egyik kedvenc mondásom:
“Nem tudtam, hogy lehetetlen, így megcsináltam.”
Minden a döntéseink eredménye. Nekem kb 8 hónapnyi gyakorlásba telt kialakítani ezt a heti rutint a konyhában, úgy, hogy kb 20 éve készítettem el az első mákoslaskámat. (Só nélkül és amúgy pocsék lett, de bizony én nem adtam fel.)
Uh, tényleg, erről jut eszembe, hogy mákos gubát szeretnék enni már hetek óta! A héten ez lesz a desszertünk, úgy döntöttem, gyorsan ki is keverem a kiflinek a tésztát!
Ha van kérdésed, írj bátran kommentben, Facebookon, keress meg az auti csoportokban! Azért vagyunk, hogy segítsünk!
Ha esetleg van jobb tipped, mint amit írtam vagy tudnál hozzátenni még több menü tervet, ötletet, kérlek akkor is írj!
Addig is ölellek,
Mariann
www.facebook.com/szenzoroskert
www.kekerdoalapitvany.wordpress.com