Van az az állapot, amikor már a reggelekre is szorongással gondolsz? Egy újabb nap, amikor a gyereked érthetetlen és teljesen indokolatlan dolgokon fog kiborulni és visítani és/ vagy zokogni és nem tudod rávenni, hogy együttműködjön? És tudod, hogy neked ehhez már semmi, de semmi türelmed nincs, mert a hátad közepére se kívánod az egész napos nyavajgást! Ismerős?

Várod azt a napot, amikor a gyermeked egyszercsak úgy ébred fel, hogy minden gondját, baját elmondja neked, szépen kér és előzékenyen felajánlja a segítségét a legtöbb tevékenységhez? Biztosan létezik ilyen gyerek is, aki az első adandó alkalommal felajánlaja, hogy együttmöködjön és ezt a jó tulajdonságát a levegővétellel szívja magába. A legtöbbük viszont nem így indul neki a nagyvilágnak.

Az a rossz hírünk, hogy ahhoz, hogy a gyermeked együttműködjön, ahhoz neked kell többet dolgoznod az élete első jó pár évében. Kitartóan és türelmesen. De az a jó hírünk, hogy az együttműködés tanulható.

Nem, sajnos az sosem elég ha csak elmondjuk (akár 1654*), mutatnunk is kell és ami a legfontosabb, hogy hitelesnek kell maradnunk.

Szóval mi az amit mi tehetünk azért, hogy a gyermekünk együttműködjön?

  1. Figyelem! – Amikor valami olyan dolog történik, amin nettó 1,5 másodperc alatt kiakadsz és azonnal bevillan, hogy “már megint mi a bajod van?”, akkor vegyél egy (sok) levegőt és figyelj. Pontosan mi történt a gyerekkel? Mit szeretne? Figyelj oda rá ítélkezés nélkül, ahol nincs helye a te saját beleerőltetett elképzeléseidnek. Alázattal, elvárások nélkül figyelj.
  2. Validálás! – Fogadd el az érzéseit. Akkor is ha számodra teljesen bagatellnek is tűnik. Legyen alapvetés, hogy érzésekkel nem vitatkozunk. Tudjuk, hoyg ezt nagyon nehéz kivitelezni, hogy ne legyen zsigerből válasz, hogy “katona dolog”, “nem is fáj annyira”, “emiatt nem kell sírni” stb… De mi nem dönthetjük el, hogy a másik mit érez. Nem oktatunk, edukálunk, prédikálunk egy olyan embernek, akivel nem vagyunk szinkronban. Nincs értelme, mert akár bizalomvesztéssel is járhat. Ennek is megvan az ideje, de nem itt, amikor valakinek a viharában próbálunk támogatni és sérülékeny. Épp csak beengedett a bizalmába és a komfortzónájába, nem vágom azonnal “pofon”.
  3. Kapcsolódás! – Aktív figyelem és az érzelmek jogosságának elismerése nélkül nem tud megvalósulni a tiszta, harmonikus kapcsolódás. Természetesen a saját gyermekünkkel sokszor elég csak egy mosoly vagy egy ölelés és azonnal összekapcsolódva érezhetjük magunkat. Ez itt lehet egy érintés, egy elismerés, egy vicces megjegyzés, akár csiklandozás vagy bármi olyan gesztus, amely a szeretet nyelvén szól a másikhoz.
  4. Együttműködés és közös működés! – Ezen a ponton jutunk el oda, hogy tudom módosítani a másik ember viselkedését. Vagy a saját hozzáállásomat. Itt még mindig nincs helye az edukációnak, a kioktatásnak pedig sosem jön el az ideje. Viszont azt már előre vetíthetjük, hogy egy reflexió milyen eredményt hoz ki az előbbi helyzet után. Azaz, mi történt most, hogyan éreztük benne magunkat, mit lehetne legközelebb másképpen csinálni? Ezt is megkérdezzük és közösen válaszoljuk meg.
+1. Segítsetek a gyermekeiteknek, hogy bővüljön az érzelmi intelligencia fogalmi körébe emelhető szókincsük. De nem akkor, amikor ilyen     helyzetben vagytok. Az EQ fejlesztés egy külön helyzetgyakorlat legyen.

Ahhoz, hogy minden lépésen végig tudjatok menni, ahhoz először neked is egynsúlyba kell kerülnöd. De ha sikerül túllépned azon, hogy zsigerből reagálj és megadod magatoknak azt az időt, ahol mind a ketten végig tudtok lépkedni a folymaton, akkor hidd el, hogy ezek a körök egyre rövidebbek lesznek. Ha a gyerekednek szüksége van egy kis időre, amíg beenged a bizalmába, akkor add meg neki. Ha nem ő azonnal tud kapcsolódással reagálni, akkor add meg neki ezt az igényét és tudni fogja, hogy hozzád fordulhat.

Ne csak azt ismételgesd neki, hogy neked bármit elmondhat, mert érezni fogja ha te nem tudsz tiszta figyelemmel figyelni rá. Beszélj te is bármikor az érzéseidről. Bátran mondd el a gyermekednek, hogy fáradt vagy, türelmetlen vagy, szomorú vagy vagy éppen boldog. Ahhoz, hogy együttműködjön a gyermeked, ahhoz neked is együtt kell tudnod működnöd.

És amit ne felejts el, hogy ezt a 4 lépéses módszert az összes kommunikációdba beépítheted. Korosztálytól függetlenül. Gyakorold és akkor el fogsz jutni arra a szintre, amikor a testvérek nem azonnal gyepálni kezdik egymást, hanem megkérdezik a másiktól, hogy mit szeretnél? majd közösen találnak megoldást a felmerült gondjukra.

Nem, nincs rá egy kapszula, amit megesznek reggel és egész napos hatása a fenti lépések azonnali alkalmazása.

Kitartás, gyakorlás és példamutatás. Menni fog nektek is!

Ha úgy érzitek, hogy segítségre van szükségetek, írjatok nekünk vagy figyeljétek a programjainkat, ahol találkozhatunk!

Kövessetek minket Facebookon vagy csatlakozzatok hozzánk a támogató csoportunkban.