Egy tanulókör alapesetben azért jön létre, hogy magántanuló gyerekeknek biztosítsa a vizsgára való felkészülés lehetőségét, és tegye ezt közösségben. A debreceni Kék Erdő azért jött létre, hogy mindezt szabad tanulás eszközeivel tegye, bár nálunk is vannak konkrét foglalkozások.
Miért is? Azért, mert önálló intézményként egy tanulókör nem tud jogi hátteret biztosítani magának, amely fenntartja azt.
Mit csinálunk a Kék Erdő Tanulókörben?
Reggel a gyerekek nem egyszerre érkeznek, hanem mindenki a saját családja ritmusa szerint. Egészen 9 óráig a gyerekek csapatépítő foglalkozáson vesznek részt, fokozatosan csatlakoznak be, illetve korrepetálást tartunk nekik egyénileg differenciálva.
A gyerekek iskolai felkészítő foglalkozások sorozatain vesznek részt, kedden például magyarból… más napon történelem, angol vagy a kisebbeknek írás gyakorlás foglalkozást tartunk. Van olyan, hogy egyéni fejlesztő és készségórák vannak, hétfőn például gitár órán vehetnek részt nálunk a gyerekek, szerdán bibliai történeteket hoz nekünk egy kedves munkatársunk. Van nálunk olyan gyerek, aki amúgy a debreceni Kis Zsenibe jár, más az Agórába is. Van, aki a gyógypedagógiai fejlesztését is a házban kapja meg, más pedig bejár a sulijába. Heti 5 napon keresztül napi több foglalkozásunk nyitott a gyerekeknek. Akinek a szülei rugalmasan érzik a szabad tanulás előnyeit, és el tudják engedni az iskolai vizsgák hozta stresszt jobban, ők valóban szabadon tanulnak, úgy formáljuk a foglalkozásokat, hogy egyénileg differenciálunk több korcsoportot. Legtöbbször a harmadikos együtt tanul a hetedikessel, és mind külön feladatot kap, illetve egymás tananyagát is átveszik, ha épp úgy van kedvük. Szerencsére azt látjuk, hogy a legtöbb gyermek együttműködő, imádja mentorálni, segíteni társait. Szeretettel fordulnak a mentorok, foglalkozásvezetők felé. A fejlesztő játékokat belecsempésszük a legtöbb foglalkozásba, néha a gyerekek nem is veszik észre, hogy valójában tanulnak.
Nyilvánvaló, hogy a szabad tanulás nem való mindenkinek. Néha hiába értjük, hogy mit is jelent az, hogy a gyereked még akár 10 évesen se tud írni vagy olvasni, nem tudjuk elfogadni. Szorongunk miatta. Valójában egyetlen dolog segíthet, ha hiszünk abban, hogy a gyerekünk képes megtanulni mindent a saját tempójában, ha hagyjuk, hogy érdeklődhessen. Ehhez képessé kell válnunk arra, hogy a gyerek saját életéért való felelősséget átruházzuk magára a gyerekre, és hagyjuk felelősséget vállalni a tetteiért. Ha nem kel fel reggel időben, akkor nem vesz részt az óráin. Ahhoz, hogy ennek súlya legyen, meg kell értetnünk a gyermekkel, hogy miért érdemes részt vennie az órákon. Hogy az elviszi őt az álmaihoz, még akkor is, ha most még nem annyira buli.
Nálunk a tankörben a gyerekek írták meg a szabályokat. Be is tartjuk őket. Maguk után takarítanak, amelyet önként vállaltak, igyekeznek a legmagasabb fokú elfogadást tanusítani, amelyben mi is részt vállalunk. Törekszünk az erőszakmentes beszélgetésekre, a szeretetteli, megértő párbeszédekre. Hiszünk benne, hogy előbb utóbb mindenki, aki velünk tart, eljut erre a szintre.
Addig is kitartóan dolgozunk, hogy a gyerekeknek a legmagasabb szintű szolgáltatásokat tudjuk biztosítani, ami segíti az ő lelki fejlődésüket. Mert ha a lelkük rendben van, helyén van a belső motivációjuk, nem szoronganak, akkor együtt fognak működni, és nekünk szinte semmi dolgunk.