Egyszerű, nem?
Ha nemet mondasz a gyereknek, akkor jön a hiszti és a balhé, dühroham és társai. Először csak a gyerek borul ki, aztán anya és így sorban mindenki.
A legegyszerűbb, ha nem mondasz nemet.
Most olyat írok, ami nálunk működött egészen pici totyogó kortól, és tudom, hogy sokaknál bevált. Nem biztos, hogy nálatok is menni fog, elég összetett a dolog és nagyon erősen helyzetfüggő. De azért próbáljuk meg, igyekszem jól leírni, mire is gondolok.
Tehát ne mondj csípőből nemet, sőt, felejtsd el ezt a szót! De tényleg!
Most akkor mi van? Mondj igent? NEEEEM. 🙂
Akkor mi a trükk?
Akárhányszor olyat kérdez, kér a gyerek, amire csípőből nemmel válaszolnál, állj meg egy pillanatra. Ha veszélyes, amit épp tenni készülj, akkor szólj rá, hogy “Várj!”. Állítsd meg a folyamatot. Nyomd meg a pause-szünet gombot magadon és a gyereken.
Példa:
A gyerek bekiabál a wc ajtó kulcslyukán: “Anya, ehetek csokit?” Nyilván élből ordítanék ki, hogy neeeeem!!!! Főleg, mert az a felső polcon van, ő is tudja. Csak székről érem el. Tudja. Ő csak úgy éri el, ha székről a pultra mászik, a polcba kapaszkodik, és ha mázlija van, nem rántja magára a teljes lisztkészletemet, a felső polcot és az üvegtárolókat. Ő is tudja. Mire kiérnék a wc-ről, már esélyem se lenne, valószinűleg a polc tetején ülne. Én is tudom. Ezért utánna szólok: Várj! Mondd újra! … elmondja… melyik csokira gondolsz?… milyen színű a papírja?… jövök, megnézem…várj… mostanra már elég flegma a gyerek, hogy mit értetlenkedek ennyit, de örül, hogy partnerkedem. Oké, megnézzük a csokit. Átgondolom, hogy hány óra van, a csoki tejmentes, cukormentes, a stéviának nem örülök, de végülis 20 perce ebédelt, oké, miért ne, leveszem neki.
VAGY. 20 perc múlva ebéd, és nem kellene felzabáljon egy féltáblát, szóval megegyezünk: egy kocka most, 3 ebéd után.
VAGY nem akarok neki csokit adni, mert… (mert… ? Miért? itt alaposan át kell gondolnom, hogy tényleg oka legyen a tiltásnak, mert csak akkor tudom vele megbeszélni)… ha nemet akarok mondani, akkor kérdezek: “miért szeretnéd ezt enni? éhes vagy? édesre vágysz?” már épp indulunk és ha nekiállunk csokit enni, akkor elkésünk, szóval “hogy oldjuk ezt meg? vigyük el magunkkal?” Kérdezzük a gyereket, hogy ő hogyan oldaná meg a helyzetet. Minden megoldását mérlegeljünk, hogy az valóban működne-e, ha nem, akkor jelezzük, hogy jó, persze, megehetnénk itthon, de akkor elkésünk, és már nem engednek be minket és kint maradunk az esőben… Ha elvisszük magunkkal, akkor megérkezünk és azonnal meg tudjuk enni. Vagy hasonló folyamatot végigvihetünk a gyerekkel.
Azt kéri, hogy másszunk fel a ház tetőre? Mi a válasz? Automatikus nem. Persze lehetne azt is válaszolni, hogy: “miért szeretnél felmászni a tetőre?” elmondja… “hogyan szeretnél felmászni?” … kell egy óriási létra… “oké, akkor ahogyan sétálunk a boltig, nyitott szemmel járj, és ha látsz egy óriási létrát, szólj!”
VAGY. Marad a “nem”. Álldogálunk 20 percig a ház előtt, veszekszünk vagy azonnal jön a balhé, sírás, meg nem értés…
Tehát, ha nemet akarok mondani, akkor kérdezek:
Miért?
Hogyan?
Ezután a következő lépés a kompromisszum.
De mi van akkor, ha nincs kompromisszum, és a makacs kis ördögünk még makacsabb, mint eddig hittük? (van ilyen bőven, hajjajj!)
Ilyenkor jön a következő szint: az együttérzés, az érzelmek validálása. “Jogod van azt érzeni, amit érzel.”
“Tudom, hogy nagyon vágysz arra a csokira.”
“Én is nagyon szeretnék abból a csokiból most enni.”
“Örülnék, ha felmászhatnál a tetőre, onnan biztosan jó messzire el lehet látni!”
Amikor még mindig kell egy lépést előre haladni, akkor az együttérző tiltás:
“Nem engedhetem meg ezt most neked.” Itt fontos, hogy nem én döntöm el, hogy ezt most nem szabad, hanem egyszerűen nem lehet.
“Tudom, hogy nagyon csalódott vagy. Megértelek. Itt vagyok, hogy megvigasztaljalak.”
Képzeletben belehelyezzük magunkat abba a helyzetbe, hogy megkapja a gyerek, amit akar:
“Ha felmászhatnék a tetőre, tudod, mit csinálnék? Szereznék egy seprűt, és repkednék a kémény fölött körbe-körbe, mint egy boszorkány.”
Ez a lépcsős kommunikáció abban segít, hogy ne egy hirtelen dühroham taroljon le bennünket. Lassabb, így a csalódottság szintje sem annyira intenzív.
Mi itt most egészen kicsi gyermekekről beszélgetünk, nem felnőttekről. A kicsik még nem tudják kezelni az indulataikat, nem ismerik az érzéseiket, nem tudják megnevezni őket. Mire nagyobbak lesznek, már nem is fog működni ez a technika. De az is lehet, hogy ők maguk végig tudják már vezetni gondolatban, és azonnal látják, hogy valami nem működik most, de elképzelik, hogy milyen jó lenne, és akár már vicces helyzetté is alakulhat ez az eredetileg roppant sérülékeny pillanat. A közös nevetés pedig egy erős kapcsolódási lehetőség, egy szeretetteljes pillanat.
És akkor mi van, ha a gyerek kommunikációja még nincs ezen a szinten?
Két lehetőség van, az egyik, hogy az ő szintjén kommunikálunk. A legtöbb gyerek leginkább a metakommunikáció mestere, tehát ha azt mondjuk neki, hogy átérezzük a csalódottságát, akkor érezzük is át. A másik lehetőség pedig a napi és/vagy heti rend használata, ami keretek közé helyezi az életünket. Például boltba csak kedden megyünk, gyurmát csak szombaton reggel veszünk elő.
Két fontos szempont van itt: az egyik, hogy akarjunk teret adni a gyerek vágyainak, segítsük őt abban, hogy fel tudja fedezni a világát, a saját korlátait és képességeit. A másik pedig az, hogy a kommunikációnk legyen pozitív és szeretetteljes.
Remélem, a fenti tippet tudod alkalmazni. Tudom, nem egyszerű, ez nem csak úgy jön, és majd egyik pillanatról a másikra csodaszerként működik. Az se biztos, hogy minden gyereknél működik (több tízezernél bizonyítottan igen, de hát senki nem látta még a Te gyermekedet). Az is lehet, hogy van olyan helyzet, amiben nem vethető be. Ettől függetlenül, ez egy újabb eszköz, amit az ember kipróbálhat az örökös erőharcból kiutat keresgélve.
Majd írd meg, mit gondolsz, de légy kedves légyszi 🙂
Üdvözöllek:
Mariann
Ha érdekelnek az online anyagaink, itt el tudod érni őket a webuni honlapján. További érdekességeket találsz a hanganyagokban ebben a témakörben is. A tanfolyamok bevételével a Kék Erdő Tanulókör egy-egy diákját támogatjuk.