CSALÁD SZEREPE KOMMUNIKÁCIÓ SZENZOROS BLOG

10 tipp pihenésre és feltöltődésre alvás helyett

Van, hogy az alvás nem jön össze. Olyan is van, hogy a gyerek gondolja azt, hogy az alvás a gyengéknek való. És van már az a szint is, amikor az alvás már nem elég. Mert már a lelkünk merült ki.

Van, aki azért fáradt, mert egész éjjel félóránként, óránként kel a gyermekéhez. Szoptatni kell, a nagy szomjas, a középsőnek pisilni kell… vagy alvajáró a fiú, rémálmokkal küzd a leány. Vagy a szenzoros gyerek egész napi túltelítődése éjjel jön ki, már 11 órakkor visítva ébred és vigasztalhatatlan egy órán át. Rengeteg oka lehet annak, amiért egy szülő nem alszik, és ezt nagyjából sejthettük is még babavállalás előtt. Ilyenkor azt ajánlják, hogy napközben pótoljuk. Ha még kicsi a baba, akkor aludjunk, amikor a baba alszik, együnk, amikor a baba eszik, és hajtogassunk zoknikat, amikor a baba zoknit hajtogat… ez egy nagyon szép gondolat, első babánál talán megoldható. Én soha nem tudtam aludni napközben. Túl éber vagyok, túl sokat gondolkozom, mindig ezer tennivaló listázódik a fejemben, nem tudtam soha megengedni magamnak a nappali pihenést. Néha a kimerültség azonban elnyomott még régebben… persze már évek óta nem megy.

Kapcsolódó cikk: —– > KLIKK

Valahogy úgy vagyunk összerakva, hogy a szervezet kialakít egy ideális igényt, ha azt teljesítjük, akkor minden ok. Ha nem, akkor viszont nagy bajok lehetnek. A fizikai – mentális tüneteken kívül (ami akár autoimmun betegségig, depresszióig, sőt rákos megbetegedésig is elvezethet) nagyon sok hétköznapi nehézséggel is meg kell küzdenünk, ami a társas kapcsolataink rovására mehet. A türelmetlenség, a negatív hozzáállás vagy akár az indulatkezelési problémák is fakadhatnak a nem alvásból.

A nem alvás egy olyan rejtett stressz, amellyel óriási terhet teszünk az immunrendszerünkre, a szervezetünkre.

Olvass erről még itt: “Egy SNI-s gyerek szülei legalább mindig kipihentek és kiegyensúlyozottak. Egy szenzoros gyermek mellett nyugodtan telnek az esték. Az autista gyerekem is mindig gond nélkül öltözik reggel, hamar elkészül. ….. Ja, nem.”

De mi van akkor, ha az alvás még megyeget is valahogyan, de a napközbeni nehézségek annyira elveszik az összes energiánkat, hogy már kikapcsolódni sincs kedvünk? Ez abszurdnak tűnik, de bizony sokszor reagálunk így, hiszen már nincs lelki erőnk ahhoz, hogy valami mást is csináljunk. És itt van az a pont, ahonnan még mindig lehet lejjebb menni. Vagy valahogy elindulni felfelé, mert itt, ezen a ponton csak lavírozás megy, csak átmenetileg próbáljuk mindig a fejünket a felszínen tartani, hogy ne csapjanak össze teljesen a hullámok. Ez állandó bizonytalanságban tart bennünket, ami miatt ugyancsak feszültek vagyunk. És ezen változtatni kell. Persze, elnézést, nem kell. De lehet. És, ha arra vágyunk, hogy jobb legyen az életünk, akkor kell. Mert másképp nem lesz jobb.

De vajon mit lehet tenni? Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy másnak mi segíthetne. Összeszedtem egy listát, hogy nagyvonalakban miről hallok pozitív tapasztalatokat, mi az, amit én is próbáltam. Segít-e neked? Nem tudom. És azt sem tudom, mitől függ. De meséld el, kérlek, mit gondolsz, mit tennél még hozzá, vagy mi az, ami baromság szerinted.

  1. napirend, hetirend, menütervezés – az első a struktúra, a tervezés, a cél. blogEgyszer megkérdeztem egy fórumon, hogy min tud elcsúszni egy nap, mitől lesz egy nap jó vagy rossz, nehéz. És egy anyuka ezt írta: ha van a napnak célja, amire mindenki tud fókuszálni, ha haladunk valami meghatározott cél felé, akkor minden sokkal könnyebb. Azóta nálunk van feladata a gyerekeknek, van célja  a napnak. Minden héten. Minden nap. Elhatározzuk, hogyan fog telni a nap. Este elalvás előtt pedig kiértékeljük. Beszélgetünk arról, hogy mi a menetrend, sikerült-e szépen, kedvesen bánnunk egymással, jól haladunk-e. A semmiben lebegés hamar káoszhoz vezet, én azt tapasztaltam. És ha már 70%-ban tartjuk a terveket, a bakancslistáról mindig le tudunk húzni valamit, akkor már egész jók vagyunk. Tervezzük a menüt, a bevásárlást, a programokat.
  2. automatizálás – ha van bármi, ami kiszervezhető vagy egyszerűsíthető, akkor az nagyon sokat segíthet. Mi lehet ilyen tennivaló? Például, ha van háziállat, akkor gondozhatják őt a gyerekek, akár felváltva, beosztva. Kereshetünk valakit, aki középsulisként zsebpénzért cserében vállalja, hogy egy-két gyerekünkkel elviszi a kutyát minden este sétálni. Ellenőrizni kell őket, de csak az elején nehéz. Kiszámolhatjuk, hogy mennyi zsák eledel fogy el, és azt internetről rendelhetjük házhoz meghatározott időnként. Elkészíthetünk egy fix bevásárlólistát, ami egy boltból rendelhető: wc papír, ecet, olaj, rizs, stb, ami minden hónapban kell. Talán havi 1-2 ezer forinttal többe kerülhet ez így, de a rengeteg idő, stressz és benzinpénz, amit elvesz a nagybevásárlás, lehet van, akinek megéri. Ha van helyünk tárolni, akkor nagyobb mennyiségeket többhavonta is berendelhetünk, így a szállítás már ingyenes is lehet. A legtöbb városban van ilyen szolgáltatás vagy nagyáruházból vagy magánvállalkozó közreműködésével. Összeállhat a nagyobb család, és lehet közösen intézni a nagybevásárlásokat. Ha megengedheti magának valaki, hogy segítséget kérjen pénzért, akkor az is sokat számít (bébiszitter, vasalónő, takarítónő).
  3. egyszerűsítés – sokat segíthet például, ha rendszerezzük a szekrényünket, és csak olyan ruhákat őrzünk meg, amiket tényleg hordunk, így a gyerekekkel sincs annyi vita, mert haladni tud sorban a pólók között (van akinek ez az álomcél, tudom, mi sem tartunk még itt). Lehet alkalmazni konmari módszereket, fengshuit, akármi válik be a rendszerezésben. Az egyszerűség a lényeg. Ha mindenkinek csak egy bögréje és pohara van, akkor kevesebb a vita azon, hogy “miért a sárgát, kéket, pedig a pirosat akartam, nem mégis a kéket”. Ha minden reggel kétféle étel közül lehet választani, akkor megint egyszerűbb az élet. Van műzli vagy szendvics. Majd hétvégén varázsolunk. Nálunk a szelektív táplálkozás miatt amúgy se kell túl kreatívnak lennem, mert elég kevés ételt fogadnak el (már közel 40 az egy évvel ezelőtti 6-hoz képest!!). De ebédre, vacsorára már könnyebb alkotnom, mint reggel, amikor mindenki bamba. Egyszerre ne is akarjunk mindent leegyszerűsíteni, kezdjük a legkritikusabb napirendi dologgal. Nálunk a reggel a legnehezebb, mert a gyerekek szeretnének elmerülni a játékban. Mivel nincs külön konyha-étkezőnk, hanem egy légtér van, nehéz kitiltanom a játékokat a konyhából, de igyekszem. Biztonsági okokból is. Reggel egyszerűen nincs játék. Ha már felöltöztek, akkor talán, amíg elkészül a reggeli (és én az ebédet is reggel készítem össze, a tízóraival és uzsonnával együtt, mert minden itthonról megy). Nincs tévé. A plusz zaj, a képernyő-kötődés, a felesleges ingerek semmi jót nem hoznak a reggeli készülődésbe, még akkor sem, ha legalább addig “csendben van” a gyerek. Nem éri meg, mert a gyerek is feszültebbé válik. Főleg, ha fel is kell állni a tv elől. Nincs tablet sem, számítógépes játék vagy akármi jutna még eszébe. Gyors reggeli készülődés van, inkább a reggeliző asztalnál jusson több idő a beszélgetésre. Én erre vágyom. Néha sikerül, és olyankor nagyon jó. Nálunk az is be szokott válni, hogy elpakolunk minden játékot dobozokba, és csak 3-4 féle marad a házban. Sokkal kreatívabban és elmélyültebben játszanak a gyerekek. Pár hetente pedig cserélgetjük, vagy kibontunk egy dobozt, és azzal 2 óra csodásan eltelik. Havonta egyszer közösen leülünk mesézni vagy filmezni. És akkor az egy családi program. Előre kiválasztjuk mindenki meséjét vagy filmjét, és haladunk sorban. Persze a gyerekeknek mindig jut egy-egy 10 perces mese, mi szülők pedig valahogy kibékülünk majd 😉
  4. jóga, mindfulness, meditáció, jelenlét, agykontroll – szellemünk frissen tartása azzal, hogy megpróbálunk a jelenben jelen lenni sokat segíthet abban, hogy az idegrendszerünk, a lelkünk feltöltődjön. Mindegy, hogy a mosogatásban elmerülve éljük meg a jelent, vagy tényleg elmegyünk-e közösségbe jógázni. A lényeg, hogy megtanuljuk elcsendesíteni az elménket. pexels-photo-243128Ez nekem rengeteget segített abban, hogy bármikor képes legyek megálljt parancsolni akár az indulataimnak, a félelmeimnek is. Egyszerűen megengedjük az agynak, hogy pihenjen. És nem gondolunk a jövőre, a feladatokra, csupán azt figyeljük meg, hogyan mozdul az ujjunk, miként domborodik a mellkasunk minden lélegzetvételnél. Ez számomra az egyik legerőteljesebb lélekpihentető. A közös szinezés (imádom a felnőtt szinezőket) a gyerekekkel, a közös festés, gyomlálás, faragás, ásás, faültetés, bármi olyan munka, ami apró részletekből épül fel és alkot valamit, csodálatos hangulatot képes varázsolni. Persze öt gyerekkel egyszerre nem biztos, hogy stresszmentes, de meg lehet próbálni beosztani a gyerekeket a feladatra, előre leülni és megtervezni, hogy ki mit fog csinálni. És elengedni a tökéletesség iránti igényünket, elfelejteni azt, hogy mindeközben minden és mindenki maradjon tiszta. Nem számít, hogyan kezdünk hozzá. Az első úgysem lesz idilli. De hétről hétre egyre jobb lesz. Legújabb szerelmem a scrapbooking és a bullet journal. Érdemes rákeresni ezekre a technikákra is, mert megdolgoztatja az elmét alkotás közben és a gyerekekkel együtt is lehet például albumot készíteni.
  5. kevesebb feladat, kevesebb tennivaló – ezer felé kell menni, állandóan rohanásban, mindig van valami tennivaló. Menni kell ilyen szakkörre, olyan fejlesztésre, amolyan látogatóba, angol órára, úszásra, mamához…. nem. time-management-1Túl sok. De mind kell! Mind kell? Ha az ovi nem tudja megoldani a fejlesztéseket, akkor bizony vinni kell. De minden egyszerre hatásos lehet? Talán a kevesebb ebben az esetben is több. Mert sok fejlesztés, sok magánóra, rohangálás nem ér annyit, mint egy igazán jól feldolgozott fejlesztő feladat, és egy kellemes, szeretettel megtöltött közös este. A gyermek érzelmi stabilitását az otthon, azok az emberek, akikhez kötődik adják. Ha szikla akarsz lenni, akkor ne taxizz az egész városban non-stop rohanásban. Akkor légy szikla minden értelemben. Légy kiegyensúlyozott, nyugodt, lassulj le. Vállalj kevesebbet. Nekem ez egy óriási lecke, és sajnos még mindig nem tanultam meg. Mindig azt hiszem, hogy még birok többet, hogy 10 éve ennél sokkal több is ment… ja, se gyerekeim nem voltak, se ennyi idős nem voltam, se ennyi táskám nem volt a szemem alatt. Sok minden máshogyan volt 10 éve. El kell fogadni.
  6. étrend, táplálkozás, vitaminok, sport, mozgás – azt szokták mondani, hogy a hűtőhöz mászkálás nem sport. Sőt, még egy közhely: az vagy, amit megeszel. Én személy szerint nagyon komoly minőségi javulást éreztem az életemben, amikor elhagytam a cukrot kb 10 éve. pexels-photo-209449És este 6 után már nem eszek. Igyekszek sokat enni reggel. Nem fogytam feltétlenül (bár akkor igen, amikor elkezdtem), sőt most egy éve tartjuk a glutén és tejments diétát és semmit se fogytam vele, viszont megduplázódott az enegriám. Éjjel is (már amennyit sikerül aludni) sokkal minőségibb az alvásom. Tavaly volt lehetőségem egy héten kétszer is elmenni sportolni kb két hónapon át. Isteni volt. Most arra készülök, hogy beszervezek mindenkit, hogy heti kétszer kimehessek futni esténként vagy reggelente. Ha valamelyik gyermek velem tartana, én csak örülnék is neki. De van otthoni torna is, sőt erre szakosodott edzők is. A mozgás, a kintlét, a szabadság, a természet a legnagyobb kincsünk. Kint szinte megszűnik a fiam szenzoros lenni. Szinte semmi tünete nincs. Egyre önállóbb. Már alig várom, hogy a szenzoros kertünkben elindítsuk a klubfoglalkozásokat, mert az biztos, hogy rengeteget fog jelenteni. A sport, a természet fontos a gyereknek és a szülőnek is. De együtt megélni a legjobb. A hétvégi túrázások, kerti munkák a legjobbak a családnak nálunk.
  7. “én-idő”, me-time, kényesztetés, gondoskodás – kinek mit jelent a kényesztetés? Van, aki arra vágyik, hogy végre vegyen egy habos fürdőt, van, aki manikürről álmodik, én például írni szeretek és színezni, rajzolni, alkotni (nem vagyok tehetséges, egy picit se tudok rajzolni, de ez nem tart vissza). Miért ne lehetne délelőtt 11:30-kor beállni a zuhany alá 5 percre és élvezni, hogy csak úgy zuhan ránk a víz? Ha spórolósak vagyunk (gyűlölöm a pazarlást), akkor fel tudjuk fogni a vizet egy lavorba, vagy kádba és fel tudjuk használni felmosáshoz vagy akár előmosáshoz. Azt azért megjegyzem, hogy a nagyobbik fiam élete első évében ritkán fordult elő, hogy 1 percnél tovább zuhanyozzak, és előre napokkal egyeztettük a férjemmel, hogy mikor szeretnék hajat is mosni. 22815334_10154872467655952_2568195358257325210_nMa már eljutok oda, hogy fürödjek egy jót, de az még várat magára, hogy a körmeimet is átlakkozzam rendszeresen. Ez van, akinek nem fontos, van, aki vágyik rá, van aki csak álmodozik róla. Mindenki más. És mást akar. Ez így van jól. De meg kell találnod azt, amire Te vágysz, és azért elindulni, még ha csak bébilépésekkel is. Tudom, hogy ez nem annyira egyszerű, de talán reggelente vagy napközben könnyebb időt fordítani erre is. Én például betettem a kicsit a csatos pihenőszékébe, és odahúztam magam mellé. És énekeltem neki közben. Ez azért nem igazi egyedül töltött én-idő, de a semminél, és a rossz közérzetnél sokkal jobb.
  8. gyereksarok, játszószoba, craft-corner, alkotósarok, tanulósarok, tanulószoba – a gyerekek úgy tanulnak önállóságot, ha megengedjük nekik azt. pexels-photo-51174Ha van egy saját területük, amiért ők a felelősek (de azért egy kétévesnek egy egész szoba még nagyon sok), akkor bizony a napi rutin része lehet, hogy ő azt tartsa rendben. Nyilván eleinte közösen kell megcsinálni, de ha az mindennap megtörténik, akkor előbb-utóbb szokássá válik (állítólag 21 nap állandó ismétlés minimum kell). Ahogyan önállóbban a gyerekek, egyedül öltözködnek, egyre kevesebbet kérnek segítséget, felszabadul a szülő egy kicsit, és inkább csak figyelemmel kell kísérni, mit alkot a gyerek a fene nagy szabadságával. Ehhez a módszerhez zseniális ötleteket ad a Montessori-elv, akár Pinteresten, blogokon, közösségi médiákon keresztül felfedezhető.
  9. művészetterápia – az alkotásnál már írtam erről, de csak érintőlegesen. A művészet gyógyít. Egy én-könyv elkészítése, a rajzterápia, a meseterápia mind mind segít abban, hogy sok terhet letegyünk. Érdemes ezt a témát kicsit körüljárni.
  10. őszinteség, nyitottság, tisztaság, becsület, szeretet – szabad sírni. unnamedSemmit nem fojtunk el, minden érzésünkhöz jogunk van. Kimondjuk, ha valami bánt, még akkor, amikor még ki lehet mondani szépen. Ha megbántjuk egymást, bocsánatot kérünk. Ha eltörünk valamit, megragasztjuk. Ha kiborul valami, feltöröljük. Ha ölelésre vágyunk, akkor ölelünk. Ha egyedül akarunk lenni, akkor megadjuk ezt is egymásnak. Jogunk van önmagunknak lenni, az álmainkat megvalósítani. Mindannyiunknak. A gyermekeinknek éppúgy, mint nekünk szülőknek.

 

Remélem, ez a pár tipp segít, de a lista nem teljes, és nem is válhat be minden mindenkinél. Mindannyian megérdemeljük, hogy jobb életünk legyen. És a legtöbb értéket nem pénzzel teremtjük.

Szeretettel ölellek:
Mariann

Kövess minket Facebookon is!

Ez is érdekes lehet...